Társadalom és a lélektana

Az ember társadalmi, szociális lény. Mit jelent ez a meghatározás? Az ember nem képes (ritka kivételtől eltekintve) önmagát fenntartani társak nélkül. Az ember rászorul embertársaira. Ez a tény az oka annak, hogy az ember végső soron társadalmat alakított ki, társadalomban él. Az egyén és a társadalom között szoros kapcsolat van. Az egyén személyiségét a társadalom formálja, alakítja, és az egyének egyedi tulajdonságai visszahatnak a társadalomra.

A két tényező kölcsönhatásban van egymással. Itt tehát a mennyiségi változás minőségi változást eredményez, ugyanis a társadalomban az emberek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Abban az esetben, ha csak emberi csoportosulásról van szó, pl. több ember verődik össze, de közöttük nincs szerves kapcsolat, társadalomról aligha beszélhetünk. (Ugyanígy hiába teszünk különböző alkatrészeket egymás mellé,  abból még nem lesz repülőgép. Repülőgépet akkor "kapunk", ha a megfelelő alkatrészeket a megfelelő helyre tesszük, tehát szerves kapcsolatot létesítünk. Ilyenkor beszélhetünk minőségi változásról.)

A társadalom esetében is ugyanez a helyzet, akkor jelent minőségi változást (az emberek sokasága, egymás mellé rendelése esetén), ha az egyének között létrejön valamely szerves kapcsolat, amely meghatározza az egyének tevékenységét. Ez a szerves kapcsolat a "csoportok" segítségével jön létre. Egyén és társadalom között a csoport közvetít.

Ebben a fejezetben az ember és a társadalom kapcsolatával, az egyén szerepével és a csoport hatásával foglalkozunk.

Hogy megértsük, mi történik az emberben, vizsgálnunk kell az interperszonális (emberek közötti) kapcsolatok alakulását. Az emberek egymás közötti kapcsolata egyrészt természetadta, vagyis változásoknak van alávetve, másrészt tervszerű, előre átgondolt rendszer alapján jön létre (például államalkotás, közügyek stb.)

Az ember lelki élete nem érthető meg, ha csak önmagában vizsgálnánk az egyént. Az emberi lelki élet nem rendelkezik szabadon magával, hanem állandóan feladatok előtt áll. Ezek a feladatok elválaszthatatlanul össze vannak kötve az emberi együttélés szabályával, s ez a szabály egyike azoknak az alapfeltételeknek, melyek az egyes egyénre hatnak. Mivel az emberi együttélés feltételeit sem foghatjuk fel véglegesnek, mert túl nagyszámúak és követelményeik állandóan változnak, világossá válik, hogy a lelki élet homályait aligha tudjuk teljesen felderíteni.