A figyelem szerepe a tanulásban

A figyelemnek alapvető szerepe van a tanulásban. A figyelem nélküli tanulás nemcsak hosszabb ideig tart, - ha egyáltalán sikerül valamit elsajátítani - hanem a tudatos tevékenység számára értéktelen. A tanulás során a múltbeli tapasztalatokat a memóriában gyűjtik össze, megállapítva a hasonló eseménysorozatok közti összefüggéseket. A memóriát, a feltételes reflexek kialakulása teszi lehetővé. (De nem azonos azzal. Felmerül itt is a rész és az egész problémája.)

Az agy e tevékenység segítségével képes az ismereteket elraktározni, a járművezető viselkedését megfelelő módon irányítja. A gépjárművezetés során, a beválási folyamat ideje alatt, a tanulás egészen speciális tevékenységet jelent. A gépjárművezetés tanulási folyamata nem azonos a hagyományos, klasszikus oktatás során megszokott szisztémával.  A tanulást nehezíti, befolyásolja az állandó veszélyeztetés és veszélyeztetettség. A gépjárművezetés elsajátításának gyakorlatára nagyon jó példát szolgáltat a következő kísérlet, melyet Hefferline végzett el.

Hefferline a Sidman-típusú elhárító viselkedést hozott létre kísérleti személyeknél. A vizsgálati személyek jobb kezére elektródákat helyeztek, amelyek felvették a szabad szemmel nem látható hüvelykujj-rángásokat. A test különböző egyéb részeire álelektródákat helyeztek. A kísérlet alatt zenét és zajt adtak fülhallgatón keresztül. A személyekkel azt közölték, hogy a kísérletezőt az érdekli, milyenek a testen a feszültség- változások, ha a zenét esetenként zaj kíséri: a zajt csak az ülés első 10 perce után kevertek a zenéhez, a kísérletező ezalatt az idő alatt meghatározta, hogy milyen gyakoriak a hüvelykujji-rángások, az elhárító kondicionálás előtt. Ezután adtak zajt a zenével együtt, és ettől kezdve minden izomrándulás 15 másodpercre kikapcsolta a zajt. A személyek gyorsan kondicionálódtak a hüvelykujji-rángások "automatikusan" kiiktatták a zajt".

Nyilván rövidebb idő alatt eredményt Iehetett volna elérni, ha a tudatos szférát is felhasználják. Megmondják az illetőnek, hogy ezt és ezt a gombot kell megnyomnia, ha a zajt ki akarja iktatni. A tudattalan kondicionálás hosszabb időt igényel, mint a tudatos. Tehát ebből a kísérletből látható, hogy a tanulási folyamat két síkon mehet végbe, egyrészt tudatosan, másrészt tudattalanul. A tudatos tanulás figyelemmel összekötött tevékenység, míg a tudattalan kondicionálás értelemszerűen a figyelem, a „tudatos jelenlét" kizárásával megy végbe, de ezen utóbbi összemérhetetlenül több időt igényel. Éppen ezért célszerű lenne a gépjárművezetés adaptációs folyamatát is tudatos tevékenységgel, tudatos tanulással végigkísérni, hogy várható lenne a becslési idő csökkenése, valamint a baleseti veszélyeztetés mérséklése is. (E problémakörrel, még a gyakorlati megvalósítással kapcsolatban a későbbiek során fogunk foglalkozni.) Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a tanulás és a figyelem szorosan összefüggenek egymással, figyelem nélkül hiába ismétlünk szavakat (pl. nyelvtanulásnál) nem tudjuk megjegyezni. Törekedni kell arra, hogy a tanulás minél tudatosabbá váljék. Nézzük meg mit jelent ez a gépjárművezetés szempontjából. Röviden összefoglalva a lényeget azt mondhatjuk, hogy a szervezetet számtalan olyan hatás éri, amelyekből a kevésbé fontosakat kénytelen szelektálni, csak a lényegeseket véve figyelembe. A többi tudattalan marad. Most azt kell megvizsgálnunk, hogy mit tartanak lényegesnek és mit nem.

A kezdő gépárművezető, még nem tudja azokat a részleteket kiemelni, amelyeket rögtön felismer a tapasztalt, mert számára csaknem minden információ újat jelent. Ezért igyekszik mindent tudatosan felfogni. A tudatos terület tehát túlterhelt nála. Ez a túlterhelés idővel csökken, és egyre inkább a tudattalan kondicionálások veszik át a tudatos tevékenység szerepét, a tudatos terület egyre inkább tehermentesül. (Így jut ideje a gépjárművezetőnek arra, hogy vezetés közben beszélgessen, rádiót hallgasson, stb.)

Megtörténhet az is, hogy valamit nem tudatosan figyeltünk meg és csak később válik tudatossá. Tehát valamit látunk, de nem fogjuk fel, csak később jut a tudatunkba. Ugyanígy előfordulhat az is, hogy már rég elfelejtettnek vélt részletek is az eszünkbe jutnak.

Az élőlények a létért való küzdelemben a darwini stratégiát követik. Ez a stratégia számos bevált viselkedési forma integrálásából áll. Az alkalmazkodás fokozatosan alakul ki. Ugyanezt a stratégiát követi az ember a gépjárművezetés tanulása során is. Az emberi agy nem alkalmas arra, hogy bonyolult feladatokat egyszerre átlásson, mert az egésznek egyszerre, történő megismeréséhez nincs elég ereje. Nézzük meg, hogy tanul a kisgyermek. Először a kezét mozgatja, majd megfog vele dolgokat, azután felismeri szüleit, megkülönbözteti az idegenektől stb. Ezekből a kis alkalmazkodásokból, fokozatosan bonyolultabbakat állít össze. Ugyanez a helyzet a közlekedő emberrel is. Itt sokkal összetettebb a folyamat. Ugyanis vannak olyan hatások, amelyek ellentétesek az előzőekkel, lerombolnak bizonyos alkalmazkodási mozzanatokat. Az egymással összeférhető alkalmazkodások megmaradnak, a többiek megszűnnek. Igen fontos tényező az, hogy a részek milyen fokon ötvöződnek egésszé. Ha a részek között nincs összefüggés, az alkalmazkodás könnyű, mert részen ként külön-külön is megvalósítható. Ha bonyolultabb az összefüggés, az alkalmazkodás is nehezebb.

Vegyünk a fentiekre példákat a közlekedésből. Az egyszerű alkalmazkodások közé tartozik, a jelzőlámpánál való megállás. Piros a lámpa, meg kell állni. Nehezebb a helyzet a jobb kézszabályhoz igazodásban, különösen olyankor, ha előzőleg nekünk volt ugyanazon az útvonalon elsőbbségünk. Ilyenkor bizonyos fokig "alkalmazkodtunk" ahhoz a (kényelmesebb) helyzethez, hogy nekünk van elsőbbségünk. Megint más a helyzet, ha az egyenrangú útkereszteződés után jelzőtábla vagy rendőri jelzés elsőbbséget ad nekünk a következő kereszteződésnél. Itt láthatjuk, hogy az egyik hatás lerombolja a másik által felépített alkalmazkodást.

Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha a többi gépjárműhöz is alkalmazkodni kell.

A közúti közlekedésben olyan állapot kialakulását várhatjuk tehát, amelyben minden közlekedő harmonikusan alkalmazkodik a többihez. W. Ross Ashby a következőkben foglalta össze gondolatmenetünk lényegét: "Az alkalmazkodások felhalmozódása az agyban nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a tapasztalatok az élőlényekben természetes kiválasztódás folyamán generációról generációra felhalmozódnak." A közlekedés során nem generációs öröklésről, hanem a tapasztalatok szelektálásáról, kiválogatásáról van szó.

A "darwini mechanika" lényege az, hogy bizonyos fejlődési folyamatokat a véletlen tesz lehetővé, de alapvetően a tanulás nem tudatos.