A gondolkozás alapvető szerepe a közlekedésben
A gondolkozás, mint problémamegoldós alapvető jelentőségű a közlekedés során. (A probléma megoldás lényege az, hogy valamely feladat kiindulópontjait ismerve a megfelelő megoldást következtetés útján találjuk meg.)
Mielőtt e témát részletesebben tárgyalnánk, szólnunk kell néhány szót az intelligencia fogalmáról, amelyről oly sokat vitatkoznak még a mai napig a pszichológusok. Több meghatározás ismeretes, tekintsünk ezekből néhányat.
Az új helyzetben való alkalmazkodás és alkalmazkodás képességcsoportja az intelligencia (Mérei megfogalmazása szerint). Az intelligencia = értelmi felfogóképesség, ítélőképesség, (Magyar értelmező kéziszótár). "Az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek" (Alfred Binet).
Az intelligencia az egyénnek az az összesített vagy globális képessége, amely lehetővé teszi, hogy célszerűen cselekedjék, hogy racionálisan gondolkodjék, és eredményesen bánjék környezetével." (D. Wechsler) Ez utóbbi meghatározás meglehetősen széles körű feladatokat ró az intelligenciára. Vajon valóban ez az intelligencia?
Hampel vizsgálta a gépjárművezetői alkalmasság és az intelligenciaszint közötti kapcsolatot és az eredmény meglepő az első pillanatban azok, akik a vezetői gyakorlatban vallanak kudarcot, átlagosan magasabb formális intelligenciaszinttel rendelkeznek, mint akik elméleti vonalon voltak sikertelenek, de a vezetési gyakorlat során meg állták a helyüket. Nem talált egyértelmű kapcsolatot az intelligencia tesztek eredményei és a gépjárművezetés eredményessége között.
Más kutatók is egymásnak ellentmondó eredményekről számoltak be, az intelligencia és a balesetezés kapcsolatát vizsgálva.
Lawshe az intelligencia vizsgálatokat próbálta összhangba hozni a baleseti hajlamossággal és úgy találta, hogy az alacsony és a magas, intelligenciaszint egyaránt veszélyes.
Brody ugyanakkor azt állapította meg, hogy az intelligencia nem jöhet számításba a balesetek elkövetésénél.
E néhány rövid példából is kiviláglik, hogy a megközelítési módban van a hiba nem lehet csupán egyetlen tényezőt "okolni" a balesetek bekövetkezésénél. Csak a komplex megközelítés lehet eredményes a baleseti ok-kutatás területén, melyre a későbbiek során még visszatérünk. Az intelligencia problémájához visszatérve egy sajátos kérdés vetődik fel, nevezetesen: vajon melyik definíciót fogadhatjuk el a leírtak közül? Ha Wechsler meghatározását tekintjük helyesnek, akkor nem világos, hogy miképpen lehetséges, hogy az IQ (intelligencia quoticus, ejtsd.
kvóciens) vagyis az intelligencia hányados nem játszik egyértelműen szerepet a baleseti okok között? Ennek két oka van, egyrészt a különböző kutatók mást és mást értenek az intelligencia fogalma alatt, és ezért másfajta vizsgálatokat (teszteket) készítenek, aminek logikus következménye az egymástól eltérő eredmény, másrészt az intelligencia nem oly átfogó, univerzális apparátus, mint ahogy azt feltételezték. Ugyanúgy, a Mérei megfogalmazása szerinti intelligenciának igenis összefüggésben kellene lenni a balesetezéssel, de
vajon elfogadható-e az, hogy az intelligencia, az egyenlő, az alkalmazkodó- képességgel. Úgy vélem, és az egymásnak ellentmondó vélemények kutatási eredmények is ezt látszanak igazolni, az intelligencia nem más, mint analitikus problémamegoldó képesség, vagyis a feladatot logikus lépések segítségével oldja meg az „intelligens" vizsgálati személy. Ezt igazolja az a tény, hogy olyan helyzetekben, amelyek merőben más szemléletet igényelnek a helyes megoldás érdekében, nem elegendő az analitikus problémamegoldó képesség, ennél többre van szükség. E többletet a kreativitás biztosítja, melyet nevezhetünk szintetikus problémamegoldó képességnek.
Míg az intelligencia egy olyan logikus feladatmegoldó képességet jelent, amely a mindennapi élet területén, a megszokott jelenségek esetében, lehet jól alkalmazni, a kreativitás egy szemléletbeli különbséget jelent. Nagyon jól illusztrálja a következő példa ezt a jelenséget. Kopernikuszig a geocentrikus (földközpontú) világnézet uralkodott s ezt a szemlélet és az érzékelésünk is igazolni látszik, ugyanis reggel felkel a Nap, körbefut az égbolton, és este lenyugszik. Ezzel szemben Kopernikusz volt az, aki a civilizált Európával megismertette az igazságot, nevezetesen nem a Nap kering a Föld körül, mint ahogy látjuk, hanem pont fordítva. Ez a "szemlélet áthelyezés" a kreatív gondolkozás iskolapéldája. Tehát a kreativitás segítségével alkotunk valami új eszmét, míg az intelligenciával a részleteket elemezhetjük (a fenti példával élve, az intelligencia ott játszik szerepet, amikor igazoljuk, hogy a „szemlélet áthelyezés" helyes volt).
Összefoglalva: a hagyományos értelemben vett intellektus, az analitikus intellektus, míg a kreativitás = a szintetikus intellektussal. A kreativitás rövid tárgyalásánál kitérünk arra, hogy a kreatív folyamat a teljes embert igényli, joggal tehető fel, hogy a balesetek bekövetkezése és a kreativitás között találhatunk kapcsolatot.