Skip navigation

A szenzomotorikus koordináció

Cselekvésformáinkat, amelyeket a mindennapi életben használunk, azok elemeit és egységeit, az egyéni fejlődés során sajátítjuk el. A cselekvésformák elsajátításához három fő tényező szükséges:
1. feltételes reflexkapcsolat kialakítása, melyről már részletesebben szóltunk,
2. a szenzomotorikus koordináció (melyet csak megemlítettünk) a lényege az érzékeléssel összekötött harmonikus mozgás-összerendezettség. A szen- zomotorikus koordináció egyre bonyolultabb és egyre magasabb rendű formában jelenik meg. Csaknem minden cselekedetünkben szerepe van.

3. A feltételes reflex és a szenzomotorikus koordináció kapcsolatának harmonikus továbbfejlesztése (pl. zongorajáték művészi színvonalon), során c alakítjuk ki a dinamikus sztereotípiákat. E továbbfejlesztés során érjük el azt a szintet, amikor már úgy tudunk cselekedni, hogy nem kell külön minden részmozdulattal törődnünk, s figyelmünk teljes egészében a cselekvés tulajdonképpeni lényegére, a teljesítményre, a műre összpontosulhat.

A magasabb fokú cselekvésegységek összehangolása a készség szintjén történik.

A készség elsajátításának 5 fő szakasza van:

  • 1. A részműveletek megtanulása (alapvető feltételes idegkapcsolatok ki- alakítása és a szenzomotorikus koordinációs egységek létrehozása.)
  • 2. A részműveletek egyesítése harmonikus mozgássorokká (a dinamikus sztereotípia még nem fejlődött ki eléggé, vagyis a mozdulatok még nem váltják ki egymást közvetlenül.)
  • 3. A felesleges mozdulatok és erőkifejtés kiküszöbölése (a felesleges mozdulatok azért "jelentkeznek", mert a tanuló még nem tudja pontosan milyen mozdulatokra van szükség).
  • 4. A külső érzékeléssel való ellenőrzés csökkentése (a kezdők szemükkel követik a cselekedeteiket, vagyis a szemükkel követik a kezük, lábuk mozgását.)
  • 5. A művelet különböző változatainak elsajátítása (már nagyjából jól begyakoroltuk a szükséges műveleteket, de valamely váratlan dolog közbejötte felborítja a mozgássor harmóniáját.)

Még egy fontos fogalommal kell megismerkednünk, mielőtt befejeznénk  a pszichológiai alapfogalmak című főrészt:

A transzfer jelenség lényege az, hogy ha valamely mozgássort már elsajátítottunk, akkor ez a mozgássor "segítségünkre" lesz egy más cselekvéssor elsajátításában, ha azonosak az elemek a két tevékenységnél. PI. ha valaki megtanul röplabdázni, nyilván könnyebben fogja elsajátítani a kosárlabdázás "művészetét", mint aki labdajátékot sohasem játszott.

A transzfer jelenségnek több „változata" ismert.

A negatív transzfer azt jelenti, hogy az egyik feladat megtanulásának következményeként teljesítményünk más feladat elvégzésében romlik. A bilaterális transzfer jelensége akkor kerül előtérbe, amikor az egyik kezünkkel megtanulunk valamit, a másik kéz teljesítménye is javul.

Ezzel befejeztük a pszichológiai alapfogalmak tárgyalását, amely koránt- sem volt teljes. de úgy gondoljuk, hogy a szakoktatási munka eredményesebb végzéséhez, valamint az általános műveltség fejlesztéséhez segítséget nyújt. A további (három) nagyobb anyagrész az alapfogalmakra épül, s a tárgyalás során csak utalunk az itt elhangzottakra.