Érzékelés és valóság

Érzékelés és valóság

Az érzékletek tükrözik a valóságot, tehát az érzékelt valóság és a érzéklet közötti viszony bizonyos fokig összehasonlítható  a tárgy és annak  tükörképe közötti viszonnyal.

A tükörkép együtt változik (kovariál) a tükrözött tárggyal. Az együtt változás fokát kísérleti kutatások segítségével határozták meg. Az ingernek azt a legkisebb változását, amely már változást okoz az érzékletben,' különbségi küszöbnek nevezzük.

Ez a törvényszerűség a gépjárművezetés során igen sokszor előtérbe kerül, így részletesebben tárgyaljuk. A különbségi küszöbről (Weber-Fechner) a következő törvényszerűséget állapították meg: minél erősebb inger hat, annál nagyobb mértékben kell megváltoztatni (erősíteni vagy gyengíteni) ahhoz, hogy a változást észrevehessük.

(Az inger erősségével arányosan kell növelni a változás nagyságát.) Az ingert mindig bizonyos hányadával kell növelnünk (vagy csökkentenünk), hogy a változás észrevehető legyen. A különbségi küszöb ki fejezhető egy tört alakjában: a hallás különbségi küszöbe kb. 1/10, a  látásé 1/106, a súlyérzékelésé 1/37. Ha pl. 100 tagból álló kórust hallgatunk, akkor a hang erősödését akkor is érzékeljük, ha 10 énekes kapcsolódik be a kórusba. (Tájékoztatásul közöljük, hogy ha a hangerő kétszeresére változik, 3 dB-re nő a zajszint.)

A leggyengébb, legkisebb intenzitású ingert, amely már érzékletet kelt, abszolút küszöbnek nevezzük.

A két küszöbérték együttesen meghatározza az érzékelés finomságát, az érzékenységet az illető érzékelési területén. Minél alacsonyabbak a küszöbértékek, annál nagyobb az érzékenység. Az abszolút és a különbségi küszöbök nem teljesen állandó értékek. Az élet követelményeinek megfelelően az érzékelés finomsága tartósan javulhat vagy visszafejlődhet.

A legfőbb tényező, amely az érzékenységet a különböző érzékelési területeken befolyásolja az érzékelő apparátus különleges igénybevétele munkánk végzése, hivatásunk gyakorlása során.