A beszéd és a gondolkozás kapcsolata

Az emlékezeti és képzeleti megjelenítést a szavakkal helyettesíthetjük,

- például valamely esemény történt velünk, ezt "képiesen" is újra átélhetjük, de szavakban is elgondolhatjuk, - minden felesleges tartalmi részletet elhagyhatunk, a lényegesre szorítkozhatunk. Így a pszichikus megjelenítés leegyszerűsödik, és ugyanakkor koncentráltabb is lesz.

Ez a fajta megjelenítési mód könnyíti a központi idegrendszer munkáját. A második jelzőrendszer bevezetésével lehetőség nyílik arra, hogy mindenkinél egyéni fejlődése során kialakuljon a valóság nyelvi megjelenítésének egyénileg leegyszeűsített és átformált változata. Ez a változat ki is alakul, és eltávolodik a közlésre szánt nyelvi változattól olyannyira, hogy már nem is a nyelvi ábrázolást éljük át. Amikor a valóságot ilyen ábrázolásban jelenítjük meg magunknak,  gondolati élményünk van. Gondolni valamire annyi, mint azt valamilyen nyelvi eredetű, saját de magunk számára messzemenően redukált és egyénileg átformált jelrendszerben megjeleníteni. A gondolat nem azonos a belső beszéddel. A gondolat nem a szavakhoz, hanem azok tartalmához kötődik, s így meglehet, hogy sokkal gyorsabban gondolunk végig egy gondolatsort, mint ahogy azt kimondanánk.

A gondolat és beszéd kapcsolatára jellemző, hogy nagyon sokszor előfordul velünk, a gondolatunk már megvan, de nem tudjuk kifejezni. A kifejezéshez több idő kell.

Fontos a gondolkozási mechanizmusunk általánosító képessége is, melynek segítségével különböző alakú, de lényegében azonos tárgyakat azonosíthatunk. PI. a gyerekek megismerik a kutya fogalmát, azután a többi kutyát, amely esetleg egészen más külsejű, kutya névvel illetnek, vagyis az általánosítás már egészen kisgyermek korban megkezdődik. (Vagy pl. az autó szó megtanulása után, a legkülönfélébb alakú és színű gépkocsira is az autó szót fogják alkalmazni.)