Az intelligencia quotiens és mérése

Az intelligencia quotiensről már volt szó, intelligencia hányadost jelent,

amely az egyén intelligenciájának az átlaghoz való viszonyát mutatja. Az intelligencia nem egyenlő ugyan az intellektuális képességek összegével, de mérésének lehetősége - megbízhatóan - e képességek különböző oldalainak egyenkénti mérésében rejlik.

Thorndike fejtette ki elsőnek, hogy az intelligencia mérése nem áll másból, mint intellektuális teljesítmények értékeléséből, a megoldás gyorsasága és helyessége alapján.

Thorndike az intelligenciát három típusba sorolta:

• 1. absztrakt vagy verbális intelligencia,
• 2. praktikus intelligencia, amely a tárgyakkal kapcsolatos manipulációk ügyességét jelenti, és végül
• 3. szociális intelligencia. amely az emberekkel folytatott érintkezés ügyességét jelenti.

Az intelligenciát tesztek segítségével vizsgálják. A vizsgált személy teljesítményé-nek értelmezése csakis az alkalmazott teszt alapján lehetséges és amilyen teszttel vizsgáljuk az embert, olyan képességet vizsgálunk csak. Igen érdekes, hogy a különféle tesztekkel vizsgált személyek azonos eredményeket mutattak az egyes tesztek értékelése során.

IQ = a vizsgálatban adott személy által elért tényleges értéknek és az adott személy életkorának megfelelő korcsoport átlagos teljesítményének a hányadosa.

Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az IQ egy viszonyérték, amely megmutatja, hogy az egyén hogy an viszonylik az átlaghoz. (A régi IQ abszolút értékű volt, ehhez viszonyítva).

Az intellektuális teljesítmény relatív jellege következtében az IQ azt mutatja meg, hogy a V.sz. milyen mértékben tér el korcsoportjának teljesítményétől, mennyire okos vagy buta e korosztályhoz képest.

Igen sokféle intelligencia teszt ismeretes, de a legkülönfélébb intelligenciatesztek megegyeznek az intelligencia osztályok felosztásában. Ezek az osztályok a következők:

• 1. értelmi fogyatékosság,
• 2. igen alacsony intelligencia, határövezet,
• 3. átlag alatti, alacsony intelligencia,
• 4. átlagos, vagy normális intelligencia,
• 5. átlag fölötti, vagy magas intelligencia, 6. igen magas, kiemelkedő intelligencia,
• 7. extrém magas, zseniális vagy majdnem zseniális intelligencia.

Az intelligencia osztályokat azonban a különböző tesztekben jelentkező számszerű értékekkel más és más módon definiálják.

Két amerikai kutató által jellemzett intelligencia-osztályozás közötti különbséget az 1. sz. táblázat mutatja.

1. sz. táblázat

 Az intelligencia szintet tesztekkel vizsgálják. A tesztek különböző feladatokat tartalmaznak, amelyeket meg kell oldani, és az eredményeket számszerűsítik.

Már utaltunk arra, hogy az IQ nem játszik egyértelmű szerepet a balesetezésben. Shakespeare mondta, hogy "semmi sem jó, sem rossz (önmagában) a gondolat teszi azzá". Vagyis az IQ sem lehet oka a baleseteknek, ugyanis az IQ "csak" egy apparátus, egy feladatmegoldó - képesség, amelyet arra használunk fel, amire akarunk,

Szolgáljon bizonyságul a következő példa, A Nürnbergi 22 fővádlott intelligenciájának átlaga igen magas értékű, ami azt jelenti, hogy a 22 fővádlott csaknem mindegyike átlag feletti, egyik-másik extrém magas intelligenciával rendelkezett. Ebből azt a helytelen következtetést vonhatnánk Ie, hogy a háborús bűnök elkövetésének az IQ az oka. Ez nyilvánvalóan helytelen álláspont lenne. Az ok a helytelen emberi magatartás, a nem megfelelően kialakult érzelmi, erkölcsi beállítottság. Vagyis az intelligencia csak egy eszköz, amelyet jó és rossz irányúan egyaránt felhasználhatunk.

Az intelligencia tehát nem "fedi Ie" teljesen a pszichikumot, vagyis nem lehet azonos azzal. A következő megállapítás is csatlakozik ehhez. Az Egyesült Államokban végzett kutatások csaknem egyöntetűen foglalnak állást amellett, hogy az egyébként kimutathatóan gyilkossági, vagy öngyilkossági hajlammal rendelkezők között lényegesen magasabb számban vannak a balesetezők. Megvizsgálták az USA 30 városában a gyilkosság és a balesetezés közötti kapcsolatot és egyértelmű összefüggést találtak e két tényező között, vagyis azokban a városokban, ahol a gyilkossági arányszám magasabb volt, ugyanezt tapasztalták a közúti balesetek esetében is (a korrelációs együttható r = 0,86 volt). Vagyis 1* a balesetezés okait más területen kell keresnünk. Az intelligencia hiánya, nyilvánvalóan balesetezéshez vezet, (pl. debilitás esetén), de maga az intelligencia nem közvetlen oka a baleseteknek, viszont az érzelmi élet megbomlása, hiányosságai (aktuálisan vagy krónikusan) egyaránt balesetekhez vezethetnek. Úgy is mondhatjuk, a megfelelő intelligencia szükséges, de nem elegendő feltétel, a balesetmentes közlekedéshez.