A közlekedési előrelátás
Az anticipációról, röviden már volt szó, az Alapfogalmak című részben, ott úgy fogalmaztuk meg az anticipációt, mint előrevételezést, a közeli jövőben bekövetkező események előre látását. A balesetmegelőzéshez feltétlen szükség van anticipáció kialakítására, mert e nélkül csak későn észlelhetnénk a veszélyhelyzetet. Az anticipáció kialakítása jelenleg nem tudatosan történik, éppen azért, mire megfelelő készségre teszünk szert, igen sok idő eltelik. Célszerű lenne a képzésbe beépíteni ennek a készségnek az elsajátítását, vagy legalább a "kezdő gyakorlatokat" kellene oktatni, amelyre ezután építhet a kezdő vezető a későbbiek során.
Az anticipáció vizsgálatánál felmerül a rész és az egész problémája.
Az események folyamatos nyomon követése révén lehetőségünk van arra, hogy bizonyos mértékű extrapolációt (előrevetítést) végezzünk, és előre elképzeljük a következő pillanatban várható eseményt. E-nélkül a képesség nélkül képtelenek lennénk vezetni, hiszen ha csupán a saját reakcióidőnket vesszük tekintetbe a gépjárművezetés során, ha valamely célnál kívánunk megállni, ezt is be kell kalkulálni a fékpedál megnyomásakor, vagyis előre kell Iátnunk, hogy hol fogunk megállni s ehhez mikor, és milyen mozdulatokat kell végeznünk.
Bonyolultabb a helyzet akkor, ha a partnerek tevékenységét és mozgását, várható helyét szeretnénk megállapítani. Az anticipáció teszi lehetővé a prelimináris korrekciót, vagyis a hiba bekövetkezése előtti korrigálást.
A rész és az egész problémája itt úgy merül fel, hogy ha csak egy pillanatra figyelünk a közlekedési szituációra, akkor annak csak egy részét láthatjuk, ha viszont folyamatosan figyeljük a szituáció kialakulását, akkor egy bizonyos idő múlva már tudjuk, hogyan fog kialakulni. Minél kevesebb ideig kell figyelnünk a szituációt ahhoz, hogy az egészet "Iáthassuk", annál több időnk marad a cselekvésre. Tehát hasonló a helyzet, a zene hallgatáshoz, ugyanis ha csak egy akkordot hallunk abból még nem ismerhetjük fel a dallamot, ami több, mint a hangok sokasága, joggal merül fel a kérdés, hogy mekkora intervallumot tudunk anticipálni, vagyis milyen mértékű lehet az „előrelátás". Ez elsősorban a szituáció milyenségétől függ, vagyis minél, váratlanabb a bekövetkező eredmény, annál kisebb az anticipációs intervallum!
Azokat a szituációkat, amelyeket folytonos változás (tehát nem hirtelen bekövetkező változások eredményei, pl.: hirtelen irányváltoztatás, a szembejövő váratlan és szabálytalanul áttér az úttest baloldalóra stb.), jellemez, jól anticipálhatók, vagyis viszonylag nagy távolságra tudunk előre következtetni. Ilyen folytonos változás, pl. a szemből jövő jármű sebességének és távolságának becslése. A gépjárművezetők jó része egészen pontosan meg tudja mondani, hogy körülbelül hol találkoznak majd, és azt is hány másodperc múlva.
Ez a becslési készség magában foglalja az anticipációt. Azokban a szituációkban, ahol bonyolultabb mozgások szerepelhetnek, nehezebb az előrelátás. A folyamatos vezetés lehetőségét tulajdonképpen az anticipáció biztosítja. Ugyanis amikor a döntésünket meghozzuk, a döntés és a cselekvés közötti időtartamot is figyelembe kell vennünk, vagyis nem ott döntünk, ahol a szükséges manővert végrehajtjuk, hanem térben és időben visszafelé. Ez a jelenség folyamatosan végigkísér bennünket a gépjárművezetés során.