Irány és beállítódás a gondolkozásban

A feladatok megoldásánál két utat követhetünk. Az egyik. amikor különböző műveletek segítségével kifejtjük az esetleg felhasználható tudásból azokat az ismereteket, melyekből kiindulva következtetéseket vonhatunk Ie és megoldjuk a feladatot (analitikus intellektus), vagyis a (klasszikus) intelligenciát alkalmazzuk. A másik módszer során valamilyen megoldást előre feltételezünk, és utólag megvizsgáljuk, jó-e, nem vezet-e ellentmondásokhoz, jól ismert, tényekkel vagy törvényszerűségekkel. Ez az előre vételezett, anticipált megoldás, mely a kreatív feladatmegoldó képesség alapmotívuma.

Ebben az esetben azonban a helyes iránynak ki kell alakulnia ahhoz, hogy valóban a jó megoldást találjuk meg. Ha az irány, amelyet követtünk nem bizonyult helyesnek, újat kell választanunk. De az átváltás nem mindig könnyű. Néha a gondolkozás oly mértékben egyirányúvá válik, hogy az átváltás csak akkor lehetséges, ha a gondolkozást egy időre abbahagyjuk. A gondolkozási szünet alatt a helytelen irányra való beállítódás elmosódik vagy, egészen elmúlik, így nincs akadálya a helyes irány megtalálásának.

A helyes vagy helytelen beállítódás már befolyásolja a helyes eredmény megtalálásának lehetőségét.