Fáradtság

Az ember fáradtságában úgy a pszichológiai, mind a fiziológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak, és ezek kölcsönhatására határozza meg az ember fáradtsági fokát.

A fizikai igénybevétel az érintett anyagcseréjében idéz elő változást, amelynek alapján objektív módszerrel mérhető az igénybevétel, vagy megterhelés nagysága. A fáradtság egyik legszembetűnőbb objektív tünete a munkateljesítmény csökkenése, amely kétféle módon nyilvánulhat meg, vagy a tényleges teljesítmény volumene csökken, vagy ha fáradtság ellenére igyekszik az ember, vagy gépjárművezető azonos szinten tartani a teljesítményt, a hibás cselekedetek száma nőni fog. A fáradtság mindig megjelenik, ha a szervezet fizikai vagy idegi megterhelése túllépi a megengedhető határokat. A fáradtság az egész szervezet állapota, tehát nem különíthető el a fizikai- az idegi fáradtságtól. Az elfáradás szubjektív jelei a következők: (most csak a gépjárművezetők fáradtságáról beszélünk, tehát itt túlzott fizikai igénybevételről igen ritka kivételektől eltekintve nem beszélhetünk) a figyelem ellanyhul. Gondolkozási, észlelési folyamatok ideje megnő. A fáradt ember közérzete rosszabb, gyakori a nagyfokú ingerültség vagy levertség. Fáradtságon kívül még fáradás érzéséről is beszél a szakirodalom.

A fáradtság érzését elősegíti a nagyfokú megterhelés és a munkaöröm hiánya. A fáradás érzését már munkakezdéskor is észlelheti az magán, aki nem a neki legjobban megfelelő munkát végzi vagy nem a legmegfelelőbb körülmények között. A fáradtság nem egyszerre következik be, a kezdeti jelektől a kimerülésig három szakaszt különböztetünk meg.

• a) Az első szakaszban lelki feszültség, fokozott ingerlékenység lép fel.
• b) A második szakaszban lehangoltság, depresszió, elernyedés jellemző, itt már csökken a teljesítmény. 
• c) Kimerülés szakasza, itt már rendszertelen a munkatevékenység vagy munkaképtelenség jelentkezik, csökken a teljesítmény.
• A munkateljesítmény nagymértékben függ az egyén testi és szellemi kondíciójától.
• A kondíciót sok tényező befolyásolja, ezek közül csak a legfontosabbakat tárgyaljuk:
• Az ember alvásának mennyisége.
• A környezet klímatényezői (Klímaparaméterek: hőmérséklet, páratartalom, Iégmozgás és hősugárzás.)
• Ösztönző és különböző élvezeti szerek hatása.
• A táplálkozás.
• A motiváció.

Az alvás lényegéről, szerepéről már volt szó az alapfogalmak tárgyalása során. Itt csak azokat a szempontokat érintjük, amelyek a pszicho-fiziológiai kondíció fenntartásánál szerepet játszanak. Alapvető kérdés, hogy vajon mennyi alvásidő szükséges az ember számára? - "Sex horas dormire sat est iuvenique senique" - mondja a latin közmondás: 6 óra alvás elég ifjúnak, öregnek.

Ez az időtartam a kutatások türkében, úgy látszik nem bizonyul a mai ember számára elegendőnek. Általában a kutatók 7-8 órai napi alvást tekinti normális alvásidőnek felnőtt egyének számára. Úgy tűnik, az emberi idegrendszer jobban igénybe van véve, mint a latinok idejében és ezt főleg alvással lehet kompenzálni. Az alvás hiánya különbözőképpen nyilvánulhat meg és különböző tevékenységek végzése esetén más-más jelentőségű. A kialvatlanság nem egyformán fejti ki hatását valamennyi tevékenységfajtánál.

Ha az ember kismértékben csökkenti napi alvásidejét (1-2 óra) akkor annak hatása alig mutatkozik.

Az alvás hiánya a fiziológiai jelenségeket is befolyásolja. 60 órás álmatlanság hatására romlik az egyensúlyérzékelés és a reakcióidő értéke. A napi (8 órai) alvásidő csökkentésével csökken a fizikai teljesítmény. A tanult anyag felidézése már egy órai alvás után is sikeresebb, mint ébrenlét után. 50 órai ébrenlét után a következő jelenségek lépnek fel: hallucinációk, feszült, irritált állapot, figyelmetlenség, fásultság.

A gépjárművezetés során nemcsak a túlzott ingerbehatás okozhat fáradtságot, hanem a túlzott ingerszegénység is fáradtság érzését keltheti. A monotónia, (hosszú egyenes út csekély forgalommal) hatására igen gyakori, hogy a gépkocsivezetők elalszanak, vagy figyelmük ellankadása következtében balesetet okoznak. A pszichikai és fizikai elfáradási folyamatok igen gyakran összeolvadnak egymással, emiatt nem könnyű pontosan meghatározni az elfáradás fogalmát. Ez is érthetővé teszi, miért olyan nehéz, hogy mindenkor pontosan meghatározzuk, milyen tényezők vezetnek döntő mértékben a gépjárművezető elfáradásához. Ha vannak biológiailag feltételezett, akarattól független ingadozások a teljesítőképességben (biológiai ritmus), akkor szükségszerűen kell léteznie az elfáradás biológiailag feltételezett ingadozásainak is, amelyek a teljesítőképességgel fordított arányban függnek össze. Különösen nagy az elalvás veszélye a csökkent teljesítőképesség időpontjaiban (14 és 2 órakor). Ezzel a ténnyel főleg az éjszakai vezetésnél kell számolni, amelyekben figyelembe kell venni, hogy a élénkítő szerek használata természetesen megnöveli a teljesítményei készenlétet a teljesítménytartalékok erős igénybevételével. Ha megzavarják a természetes alvás-ébrenlét-ritmust, ez közvetlenül kihat az egész szervezet fáradékonyságára 30. ábra. 

30. ábra