Az agresszivitás szorongás hatása

Az agresszivitás jelentése: erőszakos, támadó magatartás. Talán nincs még egy olyan fogalom, melyen ennyit vitatkoznának a szakemberek és laikusok, mint az agresszivitás. Egyes vélemények szerint a balesetek fő oka az agresszivitás. Ez az álláspont úgy tűnik, kényelmi szempontokat takar és a valósághoz nem sok köze van. Igaz, hogy sok baleset következik be agresszió miatt, de nem minden baleset, sőt a balesetek többsége más okok miatt keletkezik.

Az agressziót két részre bonthatjuk az antiszociális és a szociális agresszióra, szociális agresszió a társadalom érdekeit képviseli, míg az antiszociálisan agresszív személy a társadalom ellen cselekszik. A gépjárművezetéshez szükséges szociális jellegű agresszió főbb jellemvonásai: önuralom, a veszély tudatos vállalása és az érzelmek, indulatok megnyilvánulásának szabályozása. A szociális tartalmú agresszió segítségével ellenőrizzük azokat a negatív érzéseket, amelyek a valóságérzékelést beszűkítik. Mielőtt az agresszió, közlekedési "vetületét" vizsgálnánk, tekintsük át az agresszió hátterét. Mely tényezők okozzák az ember agresszivitását?

Az agresszivitás fogalmát nehéz lenne definiálni. A köznyelv - mint már említettem - igen gyakran nevez agresszívnek olyan jelenséget, viselkedésformát stb., ami csak a felületes szemlélő számára tűnhet agresszivitásnak. Agresszívnek mondjuk a betörőket, gyilkosokat stb. Ugyanakkor agresszívnek mondunk egy futballjátékost, aki egy kicsit rámenősen" játszik, de agresszívnek mondjuk a bolti eladót, ha megpróbál ránk tukmálni valamit.

Végül is az előzőekben felvetett felbontás mellett kell maradnunk, ha rendet akarunk teremteni ebben a zűrzavarban. Különbséget kell tennünk a között a viselkedés között, amelyik árt és aközött, amelyik nem árt más embernek, a társadalomnak. Azt az agresszió fajtát, amelyik kárt okoz másoknak, a társadalomnak (vagy kárt okozó célzattal jött létre a cselekmény) antiszociális, vagyis elítélendő agressziónak nevezzük, a másik fajta a szociális agresszió, amelyre feltétlen szükség van. Ilyen például, ha valaki verekedőket fékez meg. Ehhez is agresszív fellépésre van szükség, de ez a fellépés nem mások rovására, hanem inkább előnyére válik.

Kutatók széles tábora vitatkozik a fölött, hogy vajon az agresszivitás velünk született, ösztönszerű jelenség-e, vagy pedig olyasmi, amit meg kell tanulnunk.

J. Rousseau "A társadalmi szerződés" című könyvében azt mondja, hogy az ember természetes állapotában jóindulatú, boldog és barátságos lény, csak a korlátokat állító társadalom kényszeríti ki belőle az agressziót.

"Vajon van-e célja, az agressziónak?” - tehetnénk fel a kérdést, de inkább azt kellene kérdeznünk: "volt-e célja az agressziónak" így, már tudunk válaszolni rá: igen, feltétlenül. Konrad Lorenz - a Nobeldíjas etológus véleménye szerint, "az agresszió lényeges szerepet játszik az ösztönök életfenntartó funkciójában. Az agresszivitásnak az állatok esetében evolúciós jelentősége van az erősebbek és tapasztaltabbak kiválogatódnak, fennmaradnak a többiek életben maradására kevesebb esély van.

Az emberiség hajnalán nyilvánvalóan szükség volt agresszióra, a természettel vívott harc során. Ma már, úgy tűnik, nyílt agresszióra nincs szükség az emberi nem fennmaradásához, sőt azt lehetne mondani, hogy az agresszió elpusztíthatja az emberiséget.

A gyerekeket eddig nem arra tanítottuk, hogy szeressék magát a tanulást, hanem arra, hogy jó osztályzatokat szerezzenek, és minél agresszívebben, erőszakosabban vesznek rá egy gyereket arra, hogy jó jegyeket szerezzen, annál jobban elveszti a kedvét a tanuláshoz. Ha a gyerek belső kényszer helyett külső kényszer hatására tanul, amint megszűnik a külső kényszer, rendszerint a tanulást is abbahagyja. A mai emberiség fennmaradásához toleránsabb (türelmesebb) emberekre van szükség, akik képesek saját magukon uralkodva a különböző kellemetlenségeket agresszivitás nélkül elviselni.

Az agresszivitás puszta látványa (filmek nézése) hatására az emberek viselkedése agresszívebbé válik. Tehát nem igaz, hogy agresszív érzelmeket vezet Ie, egy agresszív film megtekintése, és ettől "megtisztul" a néző, amint azt feltételezték, hanem, aki nem volt agresszív, az is ilyen érzelmeket "szerez".

Portefieid az Egyesült Államok harminc városának közúti közlekedési adatait hasonlította össze a gyilkosságok számával és azt találta, hogy szoros kapcsolat van a két tényező között. Amelyik városban magas a gyilkossági arány, ott igen magas a közlekedési balesetek száma is.

Az emberek közötti rossz viszony, az emberek egymás elleni "háborúja" kiterjedt a közutakra is, mondhatnánk. Azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen ha ez igaz lenne és a balesetek csak, az agresszió káros következményei lennének, nem sokat tehetnénk a balesetek ellen, természeti katasztrófának kellene felfognunk. Úgy kell tehát az agressziót kezelnünk, mint a balesetezés egyik, de nem egyetlen okát. Vajon van-e lehetőség az agresszió csökkentésére. Logikus érveléssel Már Arisztotelész is megfigyelte, hogy racionális úton nem minden embert lehet meggyőzni, "vannak emberek, akiket nem lehet tanítani" - mondja - . Tehát a logikus érvelés nem bizonyul megfelelő módszernek.

Nézzük a büntetést! Ha valaki betör valahova, bezárják néhány évre. Ha egy gyerek agresszíven viselkedik testvéreivel, jól elverhetjük, rákiabálhatunk, stb., de valóban eredményt lehet elérni. A kemény büntetésnek egy ideig visszatartó hatása van, de hosszú távon a hatás az ellenkezőjébe csap hat át - hacsak nem a legnagyobb óvatossággal alkalmazzák.

Azok a szülők, akik szigorú büntetést alkalmaznak, azt érik el, hogy gyermekeik szélsőséges módon agresszívek lesznek. (Feltételezhető, hogy sok esetben maguk a szülők is agresszívek és a gyerekek ezt a viselkedésformát másolják Ie.)

Kimutatható, hogy ha a gyerek olyan felnőttől kap valamilyen fizikai büntetést, aki előzőleg meleg és szeretetteljes módon bánt vele, akkor hajlandó abban az esetben is engedelmeskedni a felnőtt kívánságának, ha ez éppen nincs jelen, de ha a büntetést osztó egyén hideg és személytelen felnőtt, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a gyerek továbbra sem fog engedelmeskedni, mihelyt a felnőtt nincs jelen.

Ezt a felnőtt oktatásban is figyelembe kellene venni. A tanulók nyilvánvalóan szívesebben fogadnak el olyan oktatótól rossz véleményt, esetleg "szidást", ha előzőleg jó volt a kapcsolat közöttük. A figyelmeztetéseknek ilyenkor sokkal nagyobb szerepük van, mintha az oktató és tanuló között rossz volt a viszony, ugyanis a tanuló ilyenkor igyekszik visszaállítani a régebbi helyzetet és ezért jobban ügyel, a esetleges hibái kiküszöbölésére. A büntetés hatására megnövekszik az agresszív cselekedetek száma. Minél erősebb a büntetés annál nagyobb ellenállást vált ki, bár ez az ellenállás nem mindig kerül napvilágra.

Gyakran az enyhe büntetésnek nagyobb hatása van, ilyenkor ugyanis nem a külső okok, hanem a belső okok játszanak szerepet. Az erős büntetésnél a büntetett magára a büntetésre és a büntetőre koncentrál, igen erős külső hatás akadályozza meg abban, hogy valami "rosszat" tegyen. Ha nem túl szigorú a büntetés a legtöbb esetben maga keres okot és magyarázatot arra, hogy miért ne kövesse el tettét még egyszer. És ezt kellene módszerként alkalmazni az agresszió elleni "küzdelemben". Belső okokat kell beültetni az emberekbe, belső kényszer vezesse őket a helyes útra, és ezt csak megfelelő neveléssel lehet elérni, amelyet már csecsemőkorban kell megkezdeni.

A hiúság, ha bizonyos fokot meghalad veszedelmessé válhat. A hiú ember hibái súlyát többnyire el akarja hárítani saját személyéről. Mindig neki van igaza, nem másnak. Hiú gyermekeknél gyakran figyelhetjük meg, amint fenyegető helyzetben kifejezésre juttatják erejüket és hatalmukat, gyengébbekkel szemben mutatják ki. Igen gyakran a hiú emberek hiúságukat a szerénység leple alá temetik. Nagy szerényen lépnek fel, külsejüket elhanyagolják, csakhogy megmutassák: nem hiúk.

Szókratészről mesélik, hogy egyszer azt kiabálta egy szónok felé, aki rongyos ruhában lépett az emelvényre: Athéni ifjú, hiúságod kikandikál ruhád minden lyukán! Hiúság rejtőzhet a mögött, ha pl. társaságban mindig maga viszi a szót, folyton beszél, mások egyáltalán nem lépnek előtérbe, nem is mennek társaságba, sőt kitérnek előle. Megint mások azzal kedveznek hiúságuknak, ha jelen vannak minden társaságban.

A hiú emberek igyekeznek mások fölé emelkedni és a kritizálással maguk alá „nyomni" a többieket. Igen gyakran az jellemzi őket, hogy mindent lebecsülnek. Úgy igyekeznek mások fölé kerülni, hogy azokat lebecsülik (mindenesetre ez a legrövidebb útja a fölébekerülésnek). A hiúság az ember egész életére ránehezedik, akadályozza haladásában. Sok ember meg van győződve róla, hogy a nagyravágyás, helyesebben a hiúság értékes tulajdonság, mert nem veszi észre, hogy ez a jellemvonás az embert mindig elégedetlenné teszi és megfosztja nyugalmától és álmától. A hiú ember mindig a várakozó és a kapni akaró szerepét játssza. Aki az elfogadásra van beállítva, állandóan elégedetlen s folyton azzal van elfoglalva, mit kell még elérnie és megszereznie. Nem mások szükségét és hiányát, hanem a sajátját figyeli. Ezzel ellentétes az altruista (önzetlen) típusú ember, aki a saját értékének igazolását abban keresi, hogy másokon segít. Ez a beállítottság a lelki egyensúlyhoz és harmóniához vezet.

A hiúság gyakran ölt álarcot, ha valakin uralkodni akar a hiú ember, előbb be kell hálóznia, el kell altatnia éberségét, ezért behízelgő hangon beszél az ismeretség kezdetén, amit igen gyakran agresszív fellépés követ (ha nem érte el célját).

A behízelgő embert nem szeretjük, ellenszenvesnek érezzük, és csakhamar óvatossá válunk vele szemben. A szülőknek, nevelőknek már a korai gyermekkorban észre kellene venni az ilyen tulajdonsággal rendelkező gyermekeket és megfelelő nevelési szisztémával, korrigálni ezeket a hibákat. Nyilvánvalóan a gépjárművezetés oktatása során a gyakorlati szakoktatónak nem lehet a feladata a tanuló személyiségét megváltoztatni, csak arra kell törekednie. amennyire lehetséges, a helyes irányba terelje a tanuló gondolkozását és a legkisebb zökkenővel és a legrövidebb idő alatt, megtanítsa a szükséges tudnivalókra. Ehhez nagyon jó jellemismerőnek kell lenni és az oktató. ha felismerte tanulója gyengéit és erényeit már nyert ügye van. az oktatás sokkal eredményesebb lehet, mint egyébként.

A fentiekben láttunk egy példát arra, hogy az agresszió hogyan nyilvánulhat meg a külvilág felé. Ha tehát az oktató felismeri, hogy tanulója hiú ember tudnia kell, hogy e mögött agresszió lappang, tehát ha megsérti, a tanuló hiúságát azzal elszabadul a pokol. Tóth L. Ferenc könyvében (Pedagógia-Andragógia Alapismeretek) találhatunk utalásokat a jó oktatási módszerekre és az identitás (azonosulás) elméleti részt célszerű megszívlelni ebben az esetben is. A tanuló azonosul (és az emberek általában) a saját magáról alkotott elképzeléssel, amely igen gyakran hibás is lehet, éppen ezért két lehetőség, (két szélső eset) lehetséges: vagy meghagyjuk abban az elképzelésben és akkor elkerültük a konfliktusokat, vagy szembehelyezkedünk vele és megpróbáljuk lerombolni ezt a hamis képet. Egyik sem helyes és nem tisztességes. Ha leromboljuk a hamis elképzelését, ezzel a tanulót védekezésre késztetjük, arra vesszük rá, hogy szembehelyezkedjen velünk, ez pedig nem kedvez az oktatásnak. Minél hiúbb egy ember, annál agresszívebb és annál nagyobb a különbség a saját magáról alkotott képe és a valóság között.

A harmadik legfontosabb agresszív jellegű jellemvonás az irigység. A hatalomra és fölényre törekvés közben az ember gyakran veszi fel az irigység jellemvonását, az ilyen ember alacsony önértékelésében és elégedetlenségében mindegyre azt méricskéli, milyen arányban áll szemben, mások mit értek el és így aztán megrövidítve érzi magát. Ez néha még akkor is így van, ha többje van, mint másnak. A megrövidítettség érzésének mindezek a megjelenési formái az álcázott kielégületlen hiúság, mindig többet-bírni-akarás, ill. mindent-bírni-akarás

Az az ember, akit egész életében irigység tölt el, alkalmatlan az együttélésre, mert mindig arra vágyik, hogy a másiktól valamit elvegyen, valahogy megrövidítse, zavarja, az el nem értekre vonatkozóan mindig van valami kifogása, és másokat hibáztat értük. Az ilyen emberek nem sokat törődnek a másokkal való jó viszony kialakításával, nem igyekeznek magukat alkalmassá tenni a többiekkel való együttélésre. Azt a fáradtságot, hogy mások lelki életét átérezze nem vállalja, ezért rossz emberismerő is és ítéletével megsért másokat. Nem érti, ha cselekedetei következtében más szenved.

Röviden áttekintettük az agressziót és az agresszív természetű jellemvonásokból a legfontosabbakat.

A gépjárművezetés során káros, és balesetet okozó jelenség, ha valamely negatív érzelem válik uralkodóvá a gépjárművezetőn. Megállapítottuk, hogy az agresszió a balesetezés egyik, de nem kizárólagos oka. Az oktatás során különös hangsúllyal kerül előtérbe ez a probléma, mellyel részletesebben a "Bánás mód" című fejezetben fogunk foglalkozni.