Stressz és hatása a vezetéstechnikai készségre
Selye János, a montreali egyetem (Canada) tanárának felfedezése a stressz. A stressz az a hormonális eredetű élettani képesség, mely a létért folyó küzdelemben a szervezet folyamatos alkalmazkodását, a külső és belső ártalmak elleni védekezését biztosítja.
A stressz három fő periódusra bontható:
- az első: a vészreakció, amikor is a stresszhatás elleni védekező, vagy alkalmazkodó készség jóval a normális alatt van (33. ábra),
- a második: a rezisztencia (ellenállás) szakasza, ahol a görbe a normális adaptációs szint fölött van, majd ezt követi
- a harmadik: a kimerülés fázisa, itt az alkalmazkodási készség jóval a normális alatt van.
A stressz hatására a szervezet kopik, használódik, öregedik. A stressz az összegezése mindannak a kopásnak, amit az élettel járó reakciók valaha is okoztak a szervezet egészén belül.
A gépjármű-közlekedés során, a stresszterhelés fokozódik. És ez a fokozott megterhelés nagyobb igénybevételt jelent a szervezet számára, a szervezet öregedési folyamata felgyorsul.
Az alkalmazkodás különböző hibái fokozzák a stresszterhelést. A fejfájások számtalan fajtája, az idegrendszer összeroppanása is gyakran olyan tevékenység következménye, amelyhez rosszul adaptálódunk. Most röviden a stresszelmélet gyakorlati alkalmazásának néhány példáját említjük meg.
Az idegfeszültség felhangolt állapotának fizikokémiai alapja van. Az izgalom, izgatottság, felhangoltság is az agressziós érzelmek elhatalmasodása esetén a mellékvese megnöveli az adrenalin (valamint más hormonok) termelését. Kísérletek igazolják, hogy fordítva is igaz ez az állítás. Ha adrenalint juttatunk a szervezetbe, a "felhangoltság"-hoz hasonló, izgalmi állapotot tudunk létrehozni. A felhangoltság állapotát rendszerint depresszió (levertség, gyengeség érzése, rosszkedv) követi.
Érdekes, hogy a stressz kiváltó ingerek (stressz-sor) pl. égés, melléktermékként kiváltott és termelt hormonok előbb tevékenységre serkentenek, majd ellankasztanak. Mindkettő nagyon fontos lehet a szervezet számára. Fontos, hogy a csúcsteljesítményekhez felhangolódjunk, de ugyanakkor fontos az is, hogy a depresszió szakaszában a feszültség ellazuljon és tevékenységünk tempója lelassuljon.
A stressz, ingerlően hat mirigyeinkre, amelynek következtében valamiféle részegséghez hasonló állapotot idéznek elő. Ha ezt valaki nem tudja, fel sem ötlik benne, hogy viselkedésére éppúgy vigyázzon a stressz közben, mint amikor társaságban van. Pedig ezt kellene tenni.
"Fontos észben tartani tehát", hogy az embert saját stresszhormonjai megmérgezhetik. Selye János megkockáztatja azt az állítást is, hogy a "stressz-által létrehozott részegséghez hasonló" állapot több kárt okozott a társadalomnak, mint az alkohol. Egész álló nap, minden egyes tevékenységünk során tudatosan figyelnünk kell a túlzott felhangoltság jeleire, és ha ezek felbukkannak, sietve kell cselekedni.
A helyes életmód kialakításával lehet a legjobban védekezni, a stressz káros hatása ellen. Az Egyesült Államokban hihetetlen mértékben elszaporodott a köztörvényes bűnözés, az agresszió. Amerikai TV-társaságok által vetített filmekben naponta több száz ember halt meg. A különböző műsorok mind az ember agresszív érzelmeire ("ösztöneire") hatnak, és a legtöbb bűncselekményt, amelyet a valóságban elkövettek, a filmek inspirálták. Nyilvánvalónak látszik a cél: a társadalmi "mobilitást", állandóan megfelelő szinten tartani az "eltunyulás" ellensúlyozása céljából. Ez olyannyira sikerült, hogy már-már az agresszivitás "átbillenése" veszélyeztet. Meg kell tehát tartani a helyes mértéket, bizonyos fokú felhangoltságra szükség van, de a túlzott felhangoltság éppoly káros, mint a túlzott depresszió.
A stressz káros hatása ellen úgy védekezhetünk a leghatékonyabban, ha kerüljük az egyoldalú terhelést.
A túlzott felhangolódás az éjszakai nyugalomra is káros hatással van. Akit napközben igen sok stressz hatás ért, az nehezebben alszik el, és nyugtalanabbul alszik, ugyanis a heves stressz alatt termelt hormonoknak éppen a riadóállapot létrehozása a feladata. A gépjárművezetés során igen sok stresszhatás éri a szervezetet, amelyek normál körülmények között nem haladják meg a "tűrhető" értéket. Egy-egy veszélyesebb szituáció fokozott mértékben terhel heti az idegrendszert, főleg kezdő vezetők esetében. Adott esetben olyan erős lehet az idegrendszert ért megterhelés, hogy a (kezdő) vezető leblokkol, képtelen az adekvát reakcióra. Ennek az az oka, hogy az illető személynél az alarm (vész)reakció túlzott mértékű és ezt nem követi a rezisztencia (ellenállás) szakasza.
Meggyőződésem, hogy kellő tréninggel, gyakorlással, fokozott terheléssel csaknem minden esetben javítható ez a probléma, és a gépjárművezetés során szinte teljesen kiiktatható (megfelelő előkészítés és gyakorlás esetén). A kezdő tanulóknál megfelelő berendezések segítségével ki lehetne szűrni ezeket az alkalmazkodásra kevéssé alkalmas jelölteket és számukra megfelelő képzést kellene biztosítani, ügyelve a terhelés fokozatos növelésére.
Másik hasonló eset, amikor a jelölt a váratlan és erős inger hatására szellemileg leblokkol és ez megnyilvánul a vezetéstechnikai hiányosságában is, a gépkocsit is lefékezi veszély észlelése esetén. Pedig nem minden esetben ez a kiút a balesetveszélyes szituációból, leggyakrabban a legjobb megoldás az, ha kellő időben elhagyjuk a veszélyes területet. (Ez nem azt jelenti természetesen, hogy egyetlen veszélyhelyzetben sem szabad fékezni, vagy blokkol ni, hanem azt jelenti, hogy kellő módon mérlegelni kell a helyes cselekvési módot és azt alkalmazzuk, ne csak a fékezés legyen az egyetlen elképzelésünk a baj megelőzés, vagy a baleseti helyzetből való kijutás esetében). A kezdő gépjárművezetők fokozott stresszterhelésnek vannak kitéve, amit be kell kalkulálni a vezetéstechnikai elképzelésekbe, vagyis a reakcióidő megnyúlásával számolni kell éppen e tényező hatása miatt.